"Ius est ars boni et aequi"

Épület kora, stílusa, rövid története, városon belüli elhelyezkedése:

A Veszprémi Törvényszék és a börtön épületegyüttesének helyén a veszprémi Vár nyugati oldalán a középkorban a Mindszentek prépostság Temploma és épületei álltak. Ezek a 16. század folyamán, a török ostromok alatt rommá lettek, helyükön - talán a romok felhasználásával - a reformátusok építettek templomot, paplakot és iskolát. Az ellenreformáció térhódításával a 18. Század folyamán a várból kiűzték, telkeiket Padányi Bíró Márton püspök-főispán a megyeház építésére ajánlotta fel.

A Megyeházat az 1723 évi 73. törvénycikk rendelkezése szerint - "...a gyűlések és törvényszékek tartása.....az iratok.......a gonosztevők és foglyok őrzése végett..." 1753 és 1763 között építették Tietharth József tervei szerint. A valamennyi fenti követelménynek megfelelő épületet azonban az adott szűk helyen, a nyugati várfal és a külső vár ekkorra kialakult utcája között csak szűkösen lehetett megépíteni. Emiatt már a 18. század végétől rendre tervek születtek a Megyeház bővítésére, főként a várfalra épített hátsó szárny alatti, a vastag fal mögé rejtett rendkívül egészségtelen börtön más megoldására.

A 19. század első felében több olyan terv látott napvilágot melyek a Megyeházát az adott helyen kívánták bővíteni úgy, hogy a börtönt az épülethez kapcsoltan ugyan, de a várfalon kívül, alulról kívánták felépíteni. (Hild József 1826, Pauly Miklós 1839, Fruman Antal 1842)

A Megyeház bővítésére, átépítésére végül is nem került sor, de a börtönt 1850 után (jellemző módon, mivel ez lehetett akkor a legfőbb igény, és talán a Pauly-féle tervet alapul véve) megépítették a várfal külső oldala előtt az udvar szintje alatt három, felfelé két funkcionális szinttel. A régi Megyeház és a börtön tehát a 19. század második felében egyidejűleg álltak fenn, az utóbbi megközelítése a Megyeháztól Északra álló, e célra megvásárolt un. Késmárky ház udvarán át történt.

Az 1871: XXXII számú törvénycikkel létrehozott Törvényszék legalább részben már ekkor igénybe vette a börtön feletti szinteket, hiszen a Megyeháza eredeti helyén való bővítése - emeletráépítése - ellen az 1880-as évek elején is úgy érveltek, hogy ".....a megemelendő megyeház elvenné a fényt és a levegőt a tőszomszédságában lévő törvénykezési épület elől...."

A kérdés az 1869. évi IV. törvénycikk nyomán az igazságszolgáltatás és a közigazgatás különválásával nyert megoldást: a megye új székházat épített a városban, a régi Sóház helyén, s a várbeli épületegyüttest 1887-et követően egészében a veszprémi Törvényszék használhatta.

A törvényszéki épületet a régi Megyeház nyugati és északi szárnyának teljes elbontásával, s az utcai szárny két kisebb, korabarokk ház - a Késmárky ház és az un. Kiskastély - helyén történt bővítésével az akkori igényeknek megfelelően korszerűsítették.

Ekkor, 1905-ben kapta, Wagner Ödön tervei alapján - láthatóan a meglevő épület adottságaihoz alkalmazkodva, azt talán részben befoglalva - az egyszerűbb, későbarokk homlokzata helyett a mai, historizáló elemekkel gazdag egyemeletes, 2+4+K+4x2+5+2 tengelyű homlokzatát.

A 20. század folyamán az épület belsejét az igazságszolgáltatás szervezeti változásai, valamint az épülethasználat módosuló igényei következtében igen sokszor átalakították. Az 1990 körül végrehajtott rekonstrukció kezdetére rendkívül korszerűtlenné, túlzsúfolttá vált.

Ma, a rekonstrukció eredményeképp az épület belső helyiségkapcsolatai ill. kiképzése a korszerű használat és az intézmény méltóságának követelményeihez igazodnak. Belső, hasznos alapterülete 2980 négyzetméter, 6 db tárgyalóterme van, - ebből egy egyben tanácskozó - egy Kollégiumi Terme és 32 bírói szoba található az épületben. Külseje színezésével, helyreállított, kiegészített tagozataival jól igazodik a történelmi környezethez.

Nem mondható el ez a börtönről, mely építése idején korszerű volt, ma is jelentős városképi értéket képvisel, pilléres-íves vázrendszere pedig kiemelkedő szerkezettörténeti emlék. Zsúfoltsága - ezzel összefüggő rossz állaga - és nagyon hátrányos városszerkezeti, forgalmi helyzete volt a jellemző, s ez a 120 évvel ezelőttihez hasonló, radikális megoldást kívánt.

Az új börtön felépítését követően az un. Várbörtön a bíróság használatába került.